Történelmi barangolás a mondák és legendák világában Erdélyben
Három intézmény 7. osztályos tanulói utaztak együtt: a Szent István Katolikus Óvoda és Általános Iskola Nagybaracskáról, a Szent Balázs Katolikus Általános Iskola Bajáról és a Magyarok Nagyasszonya Katolikus Általános Iskola Sükösdről.
Előkészítő foglalkozás:
Ismerkedtünk Erdély a Székelyföld földrajzi elhelyezkedésével, adottságaival, történelmével. Az ott élő magyarság lélekszámával, körülményeivel, kisebbségi helyzetükkel próbáltuk megismertetni tanulóinkat. Térképet használva bejártuk leendő útvonalunkat. Felelevenítettük a Székely himnuszt, néhány más dalunkat és a mondákat.
Programok:
Erdély különlegessége nem csupán történelmi mivoltából ered, hanem gyönyörű tájai, természeti értékei is megragadják az embert. Mivel szívünkhöz nagyon közel áll Székelyföld, ezért gondoltuk úgy, hogy megpróbáljuk bejárni csodálatos tájait, megismerkedni természeti értékeivel, történelmi emlékeivel. Vendéglátóinktól, Gyergyóújfaluból indultunk minden nap célpontjaink felé. Tanulóink történelmi ismereteit élményekkel bővítette Vajdahunyad, Gyulafehérvár, Székelyudvarhely megtekintése. Az erdélyi hegyek páratlan szépségeiben, természeti csodáiban, értékeiben gyönyörködhettek a gyerekek a Súgó barlangban, a Békás-szorosban, a Gyilkos-tónál, Tordán a sóbányában. Korondon olyan mesterséggel ismerkedhettek meg, mely Európában, de a világon is igen ritka: a taplász munkáját kísérhették figyelemmel. A fazekas műhelyben pedig maguk is dolgozhattak az agyaggal, kerámiákat készítettek. A testvérfalu, Gyergyóújfalu 7. osztályosaival egy délelőttöt eltöltve szerezhettek új ismeretségeket, majd a következő nap estéjén a táncházban mulathattak együtt. Csíksomlyón járva megismerkedhettek tanulóink a székelység és az egész magyarság egyik legjelentősebb európai zarándokhelyével. Részesei lehettünk a csíksomlyói búcsú forgatagának, az ünnepi szentmisének. A vendéglátó falu plébánosa is közös szentmisére invitálta csoportunkat. Nagyszalontán megtekintettük, és a gyerekek megkoszorúzták Arany János szobrát. Láthattuk a felújított Csonka-tornyot is.
Értékelő óra:
Tanulóink a többi diáktársuk és az iskola pedagógusai előtt napokra felosztva az Erdélyben töltött időt bemutatták a programokat, képeket és videókat kivetítve élménybeszámolókat tartottak.
(Készítette: Tóth- Kovács Zita és Soósné Korsós Erika)

Tanulóink fogalmazásai az Erdélyben töltött napokról:

Az első nap: június 5., szerda

A nagybaracskai iskola 2:30 perckor gyülekezett az iskola előtt. Mindenki álmosan, ám izgatottan várta az indulást. A busz rövidesen megérkezett, melyen a sükösdi Magyarok Nagyasszonya iskola már rajta volt. A pakolások után megkerestük helyünket a buszon, majd érzékeny búcsút vettünk szüleinktől és elindultunk Bajára, ahol még a Szent Balázs Katolikus Iskolát vettük fel. A társaság hamar jóban lett a 16 órai utazás során. Beszélgettünk ismerkedtünk, aludtunk.
Az első megállásunk már Romániában volt, ahol Vajdahunyad várát néztük meg. Az épület nagyon régi volt és a különböző helyiségekben régi eszközök, ruhák, tárgyak voltak láthatóak. A vár történetét a kapuban olvastuk fel. Miután végignéztük a várat visszaszálltunk a buszra, és pár óra múlva Gyulafehérvárra jutottunk, ahol a gyönyörű környezetben lévő székesegyházat jártuk körbe kívül és belül. A templomban Hunyadi János síremlékét koszorúztuk meg, majd elénekeltük a Boldogasszony imánkat. Nagyon megható volt mindez.
A következő állomás Segesvár volt, ahol a várat kívülről tekintettük meg.
Ezt követően estefelé 9 óra körül, már Gyergyóújfalu következett, ahol a szállásaink voltak. Az iskola tanulóit különböző csoportokba osztották és e szerint foglaltuk el a szállásokat. 5-10 fő volt egy-egy családnál, és 5 helyen voltunk elszállásolva. Éva néni, Feri bácsi, Annamária, Juci néni, Zsuzsi néni. Kedves nevek és kedves emberek, akik bennünket 5 napig elviseltek, kiszolgáltak, lesték kívánságainkat, vágyainkat, finomságokkal láttak el. Ők minden este ízletes meleg három fogásos vacsorával vártak minket, reggel pedig hideg reggelit tálaltak elénk. A napközbeni étkezésről szintén ők gondoskodtak úti csomag formájában. Odaérkezésünkkor minden család elmondta a házirendet, szabályokat, melyeket próbáltunk az 5 nap alatt betartani, főleg azt, hogy sötétedés után ne hagyjuk el a szálláshelyet, nehogy a medvék lakomája legyünk.

A második nap: Június 6., csütörtök

Reggel 8 óra körül, miután mindenkit felvett a busz, az Elekes Vencel Általános Iskolába látogattunk el. Körbevezettek minket az iskolában, majd a tanárok meséltek kicsit az ottani iskolai életről.
Például: -1-10-ig osztályoznak
- egy tanóra 50 perces
- egy nap átlagosan 7-8 óra van, és mindenki ebéd után megy haza, du-i foglalkozás már nincs.
Utána kiosztottuk az ajándékokat, és bennünket is megleptek nagyon finom csokival. Ezt követően az iskolaudvarra mentünk játszani, ahol a fiúk fociztak az iskola tanulóival. Bár 6:2-re kikaptunk, ennek ellenére mindenki nagyon jól érezte magát. Mindezek után Simon László idegenvezetővel folytatódott napunk és utunk. Elmentünk túrázni a Súgóbarlangba, ahol nagyon csúszott minden a víztől, és voltak, akik el is estek, de nem lett nagy baj. Zseblámpával világítottunk, mert sötét volt bent, és ha nem hajoltál le rendesen még a fejedet is beverted. Azután tartottunk egy kis pihenőt, és különféle gyógynövényeket kóstoltunk, szemléltünk meg. Majd a szakadó eső ellenére is sétáltunk egyet a Békás szorosnál, ami így is csodálatos volt. Utána a Gyilkos- tó körül tettünk sétát, a tó legendáját pedig a buszban olvasták föl, mert az eső sajnos még itt is esett. Később ismét pihentünk egyet Gyergyószentmiklóson, ahol nagyon finom lángost és kürtőskalácsot vettünk. Miután mindenki jól lakott 7 órakor a szentmisére igyekeztünk, ahol a tanulóink szívesen ministráltak is. Majd mise után az atya köszöntött minket és mesélt kicsit az itteni hagyományokról és Csíksomlyóról, valamint a búcsúról. Mikor végeztünk felszálltunk a buszra, és mindenki a saját szállására igyekezett. 9 óra körül érkeztünk meg, és a háziak nagyon finom vacsorával vártak minket. (paradicsomleves, pörkölt, meggyes pite). Majd miután mindenki telerakta a hasát tisztálkodás után aludni igyekeztünk, mert másnap ismét korán keltünk.

A harmadik nap: június 7., péntek

Már hajnali 5 órakor kelhettünk, ugyanis 6 órakor már jött értünk a busz. Elsőnek a Zetelaki víztározónál tettünk sétát, melynek történetét a buszban felolvastuk. Miután kigyönyörködtük magunkat a táj szépségében tovább indultunk Szejkefürdőre, ahol megkoszorúztuk a vasszékely szobrot. Történetét a szobor mellett ismertettük.
Pihenésképp fagyiztunk egyet, majd nem sokkal odébb Csaba királyfi emlékművét koszorúztuk meg és elénekeltük a magyar és székely himnuszt.
Ezt követően Korondra utaztunk, ahol két csapatra osztottak minket az ottani segítő emberek. A csapat egyik fele először nagyon finom sajtokat kóstolt, vásárolt, majd egy ottani idegenvezető a székely kapuk történetébe, rejtelmeibe vezetett be minket. Majd megszemlélhettük, hogy-hogyan készítenek taplógombából különféle tárgyakat, eszközöket. Itt szintén lehetőségünk volt apróbb tárgyakat vásárolni. Miután mindezzel végeztünk a csapat másik fele is befejezte a programot, amelyre, most mi mentünk, ők pedig a miénkre. Tehát a gombászat után egy kis nyitott szekérrel egy fazekas bácsihoz siettünk, ahol bemutatta és elmesélte a fazekasság csodálatos világát valamint, hogy agyagból mennyi minden készíthető. Ezek után Sanyi bácsi megengedte, hogy minden tanuló készítsen magának egy apró kis tárgyat: hamutálat, vázát, gyertyatartót. Mindenki nagy érdeklődéssel és szívesen ült oda a korongozószékre, hogy kipróbálja kézügyességét. A műhely mellett egy kis bolt volt, ahol lehetett vásárolni, tányérokat, kancsókat, dísztárgyakat.
Este hét óra körül értünk a táncházba, ahol az ottani fiatalok bemutatták hagyományaikat, tánctudásukat, és minket is tanítottak egy-két lépésre. Először mindenki nagyon izgatott volt, de hamar kiderült, hogy nem is vagyunk olyan rossz táncosok, mint ahogy gondoltuk. Mindenki nagyon élvezte, és a végére jól elfáradtunk. 9 óra körül indultunk haza, a szállóra, ahol szokás szerint nagyon finom vacsival vártak minket.

A negyedik nap: Június 8. – szombat - A csíksomlyói búcsú

Ezen a napon 5 órakor ébresztettek bennünket. A reggelit minden nap az indulás előtt fél órával tálalták fel. 6 óra 20 perckor már a szállásunk előtt vártuk a buszt, ami ezen a napon kivételesen minket vett fel utoljára. A buszunkhoz másik két kirándulóbusz is csatlakozott. Útközben több száz embert láttunk sétálni vagy lovas kocsival közlekedni, akik szintén a hegyre tartottak. Egy órával később megérkeztünk Csíksomlyóra.
A magasságkorlátozás miatt nem tudtunk megállni a tervezett helyen, hanem csak jóval messzebb, ezért sokkal többet kellett gyalogolnunk, mire felértünk a Somlyó-hegyre. Már a hegy lábánál fáradtak voltunk. Minden nevelő egy piros esernyőt tartott a kezében azért, ha valamelyikünk eltévedne, visszataláljon a csoporthoz. Amikor felértünk a hegy tetejére és lenéztünk a völgybe, láttuk, milyen tömérdek sokan igyekeznek felfelé.
Mielőtt a szentmise elkezdődött volna, elimádkoztuk a rózsafűzért. Eközben többen elaludtak a fáradtság miatt. Az eső is eleredt, de nem tartott sokáig. A szentáldozás kezdetekor elindultunk vissza a buszhoz, és a lejtőn lefelé sokkal könnyebben és gyorsabban haladtunk.
Leérve a hegy aljához a vásárban páran vettek fagyit, amit tölcsér helyett nutellás kürtös kalácsban árultak.
Ezen a napon nem volt más program, és este 5 óra körül már a szálláson voltunk. Így mindenkinek volt ideje összepakolni a csomagjait a hazainduláshoz, és a fürdéssel sem kellett kapkodnunk.
A takarodó általában este 10-11 óra között volt, viszont ezen a napon a másnap hajnali 3 órai kelés miatt már este 9 órakor ágyban kellett lennünk.
Ez a nap látványos és érdekes volt számomra, és örültem annak is, hogy nem volt több állomás.

Az ötödik nap: június 9. – szombat - A hazaindulás

Szombat reggel az ébredés az eddigieknél is korábban volt. A háziak hajnali 3 órakor keltettek minket, mert 4 órakor már jött értünk a busz. Már előző este összepakoltunk mindent a bőröndbe, és próbáltunk időben elaludni, hogy a hajnali kelés ne legyen annyira nehéz. Most az itteni szállásadóktól vettünk érzékeny búcsút és nehezen, de a buszra szálltunk. Senkinek nem volt kedve hazaindulni. Miután mindenki buszra került elindultunk a hosszú útra.
Hazafelé is több helyen még megálltunk, és Erdély szépségeit csodáltuk. az első ilyen volt a Tordai hasadék, melyben a buszról messziről gyönyörködtünk, a legendáját pedig felolvastuk társainknak, tanárainknak. Utunkat folytatva a Tordai sóbányába mentünk, ahol rövid várakozás után egy csodás bányába, barlangba léphettünk. Nagyon hűvös volt és mindent só borított. A bátrabbak még meg is kóstolták. Idegenvezető kísért végig a bánya járatain, és elmesélt, hogyan is termelték ki annak idején itt a sót. Érdekes és mai szemmel hihetetlen volt mindez. Miután végig vezetett minket a különböző folyosókon 13 emelet mélyen a felszín alatt, egy hatalmas terem tárult elénk, ahol magunkra hagyott, itt ugyanis különböző játékok voltak kicsik és nagyok számára. Pl.: óriáskerék, melyre páran felültünk, ping- pong asztalok, kicsiknek játszótér, biliárdasztal stb. Mindezek azért, hogy minél több időt töltsön itt az ember, a sós levegő ugyanis nagyon egészséges.
Továbbfolytatva utunkat, a buszon sokunkat elnyomott az álom a korai kelés miatt. Jó pár óra múlva értünk el a Király hágóhoz, ahol kinyújtóztattuk elgémberedett testünket. Ezt a helyszínt Erdély kapujának is nevezik. Itt pihentünk, levegőztünk, majd ismét sok kerékre pattanva ebédelni igyekeztünk. Egy nagyon szép étterembe érkeztünk, ahol színvonalas kiszolgálás mellett finom ebédet kaptunk.
Immáron jóllakottan folytattuk utunkat, ahol ismét sokan az álmok világába merültek. Nem sokkal a határ előtt álltunk meg újra, Nagyszalontán, ahol arany János emlékművet koszorúztunk és is énekeltünk egyet, majd megnéztük a Csonka tornyot. Innen már egyenes út vezetett a határra, ahol rövid idő után elhagytuk Erdély csodálatos világát, és megindultunk otthonunk felé. A családunk már egyre többet járt eszünkbe, és alig vártuk, hogy láthassuk őket. Elérkezett ez a pillanat is. Legelőször a nagybaracskai diákok szálltak le a buszról és boldogan ugrottak szüleik nyakába. Ez az öröm nem mondható el a társakról, ugyanis 5 nap után könnyes szemmel vettünk búcsút egymástól.
Sajnáltuk, hogy véget ért, de mégis élményekkel telve, boldogan új barátokat szerezve tértünk haza. A véleményem az, hogy mindannyian nekivágnánk ismét ennek a hosszú és fárasztó útnak, ha lenne rá alkalmunk!

Köszönjük!

A galéria itt megtekinthető.